Sziasztok!
Mint látjátok, minden eddigi bejegyzésem töröltem. Majd erre később visszatérek, hogy mi volt az oka, eme cselekedetemnek. De először is, szeretném megköszönni annak a 11 ezer valahány látogatónak, hogy az utóbbi hónapokban megtekintette szerény, s olyakor szűkszavú, gyenge fogalmazású blogomat. Köszönöm nektek. Köszönöm azoknak is, akik arra is vették a fáradtságot, hogy kommentet írjanak, legyen az pozitív, vagy éppen negatív hangvételű, hisz ezzel kritikát fűztek az írásaimhoz. Viszont mindenekelőtt szeretnék bocsánatot kérni azoktól az emberektől, akiket megbántottam, rövid nyár előtti/nyári pályafutásom alatt. A blogom kezdett olykor-olykor olyan lenni, mint az agyiszint vagy a csibefasz. Próbáltam más emberekkel foglalkozni, sőt kritizálni őket. Azóta elgondolkoztam. Milyen jogon teszek én ilyet? Milyen jogon dúlom fel más emberek életét? Milyen jogon sértegetek másokat? Ezeket a kérdéseket feltettem magamnak, és rájöttem én sem vagyok különb egyik embernél sem, akit ocsmányul kifiguráztam. De kérlek nézzétek el nekem. Az életem akkor nagyon súlyos mélyponton volt, és csak ebben tudtam magam kiélni, akkor ez okozott örömöt. Azóta rájöttem, hogy soha, de soha többet nem fogok ilyen módon blogot publikálni.
Lisa Heroin, Matthew B!tch, Józsi Hemoglobin, és Hoolie Scene fogadjátok őszinte bocsánatkérésem a titeket ért sérelmek miatt. Bár tudom, ti olyan emberek vagytok, akik röhögnek ezen az egész “poénosdin”, mert már a “többi” blog is eljátszotta ezt veletek nem egyszer, nem kétszer…
… és kérek mindenkit, hogy higgye el nekem, ezen nyár alatt megtisztultam, s teljesen megújultam, mint külsőleg mint belsőleg. Már nem az vagyok, mint aki pár hónapja. Megtisztult a lelkem, s az egész belsőm. Ennek egyik oka az iskolaváltásom, a másik pedig a remek közeg, amelybe jelenleg is vagyok, és persze a barátaim.
Most pedig, hogy túlestem eme számomra rendkívül nehéz részen, vágjunk bele abba, hogy miért is töröltem eddigi rendkívül népszerű bejegyzéseimet. A legfontosabb ok az volt, hogy rengeteg embert bemocskoltam, és megbántottam. Itt és most mindenkit biztosítok, hogy ilyen soha többet nem fog előfordulni. A második ok, hogy szintén sokan fogalmazási hiányokat véltek felfedezni írásaimban. Nos, efelől nem tudom garantálni senkinek, hogy valami is változni fog, majd azt ti eldöntitek. A harmadik ok, pedig a híres-nevezetes 1. Magyarországi netceleb lista, amit ugyan nem én írtam, viszont én publikáltam, és igazából ez tette híressé kicsiny blogom, ami ugye nem volt titok eddig sem senki számára. A negyedik ok, az pedig az “önfelfedős bejegyzésem”. Ugyanis sok embernek ígértem, hogy vállalom az arcom, ezt mégsem tettem meg. Ezért is bocsánatot kérnék mindenkitől, főleg azoktól akiknek megírtem, és azoktól is akiket ócsároltam az egyes bejegyzéseimben, persze erre az önfelfedősre részre, majd később sor kerülhet, mihelyt újra olvasottabb lesz a blogom. Az ötödik ok pedig az lenne, hogy a blogom azon az elven futott, hogy “amit egyszer a publikum elé tárok, azt soha nem törlöm”. Ebben is hazudtam nektek, és gondolkoztam is azon, hogy teljes mértékben leálljak a blogírással, pont emiatt a kijelentésem miatt. Hisz, hogy most “tiszta lappal” kezdtem újra a blogomat, ezzel önmagamat is meghazudtoltam. De egy kicsit elgondolkoztam. Elgondolkoztam azon, hogy ez a bizonyos “öngmagam” már nem létezik. Egy új ember blogja vár rátok, ami továbbra is fog foglalkozni, az emo, és emo közeli, illetve a myVip elhíresült, vagy akár soha nem hallott egyedeiről, mert vannak olyan emberek, akiket nektek is látni kell. Továbbra is lefogom írni a véleményemet szinte minden témában, ami nekem tetszik, és látom, hogy a publikumnak is ez kell. Persze nem olyan alpári hangnemben, ahogy azt eddig tettem.
És így, az “első bejegyzésem” végéhez érve, merem remélni, hogy a majd’ 12 ezer látogatóm, legalább töredékét a monitorhoz tudom láncolni. Legyen az pár perc, vagy akár pár óra.
Remélem. Mert remélni nem szégyen.
